Lizoszómális degradáció kutatócsoport

Kutatás

Az autofágia (intracelluláris önemésztés a lizoszómák segítségével) éhezés hatására aktiválódik minden eukarióta sejtben, és a nélkülözhető komponensek újrahasznosításával gondoskodik a bioszintetikus utak fenntartásáról és ezáltal a túlélésről. Az állatokban az autofágia számos más fontos szereppel is bír, beleértve az élethossz, a különféle stresszválaszok és a sejtek homeosztázisának szabályozását, és a sejthalál, immunitás, rák, neurodegenerációs betegségek, elhízás és lipid anyagcsere folyamataiban is részt vesz. Az autofágia orvosbiológiai jelentőségét jól mutatja, hogy az autofág géneket élesztőben felfedező kutatót 2016-ban Nobel díjjal tüntették ki.

 Kutatócsoportunkban főleg a népszerű modellállatot, a Drosophila-t használjuk az autofágia élettani és patológiás szerepének és mechanizmusainak genetikai, sejtbiológiai és biokémiai módszerekkel történő vizsgálatára. Az autofágia mellett a krinofágia (szekréciós granulumok lizoszómális degradációja) és az endocitózis folyamatait is tanulmányozzuk. Az utóbbi években próbáljuk megérteni, hogy hogyan történik ezen különféle lizoszómális lebontó folyamatok koordinációja - nemcsak Drosophila-ban, hanem emberi sejttenyészetekben is.