HUN-REN Szegedi Biológiai Kutatóközpont 
2022. jan. 3. | Hírek
Manczinger Máté neve sokaknak ismerős lehet, nemrégiben számos sajtóközlemény írt legújabb kutatási eredményéről, amelyben az immunfelismerés “vakfoltját” azonosították. Máté általános orvosként végzett 2010-ben az SZTE Általános Orvostudományi Karán, majd 2016-ban megszerezte PhD fokozatát, valamint bőrgyógyász szakorvosi végzettségét. 2021-es év végéig a Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinikáján egyetemi adjunktus pozícióban, valamint az SZBK Biokémiai Intézetében Pál Csaba csoportjában tudományos munkatársként dolgozott. A 2022-es év új mérföldkövet jelent a pályája során, hiszen immár az SZBK falai között, saját csoporttal, csoportvezetőként folytatja munkásságát.
Orvosként végeztem, és egy ideig praktizáltam is. Emellé jött a kutatás, ami kezdett egyre hangsúlyosabbá válni az életemben. A kutatói munka során kerültem kapcsolatba az SZBK-val, azon belül is Pál Csaba és Papp Balázs kutatócsoportjaival. Egyre több szálon kapcsolódtam az SZBK-hoz, ezért közel 5 évig félállásban dolgoztam a Biokémiai Intézet tudományos munkatársaként, ugyanakkor a csoportom több tagja továbbra is a Szegedi Tudományegyetemen volt alkalmazva. A szorosabbá váló együttműködés és a kutatásközpontú környezet miatt ésszerű döntés volt, hogy teljesen átjöjjünk az SZBK-ba, ami “egy elképesztően jó tudományos műhely”.
Rendszerimmunológiai Kutatócsoport néven fogunk működni a 2. emelet izotóp szárnyán. Egyelőre hatan vagyunk velem együtt, de a jövőben nincs kizárva a további bővülés lehetősége sem. Jelenleg 3 PhD hallgató (Koncz Balázs, Balogh Gergő és Papp Benjamin), egy Szent-Györgyi hallgató (Fülöp Anna), valamint egy TDK hallgató (Romy Glenz) alkotja a csapatomat. A csoportunk főként hipotézis orientált kutatásokat végez. Különböző hipotéziseket állítunk fel, amiket a bioinformatika módszereivel és adatelemzéssel tesztelünk. Rendszerszinten meglévő törvényszerűségeket mutatunk be, úgymond az immunológiát rendszerszinten vizsgáljuk. A munkák során felmerülő kísérletes vizsgálatokat kollaborációs partnerekkel vagy külsős cégek megbízásával végezzük.
A csoport fő munkája a Tumorimmunológiai projekt, amely a tumorok immunfelismerésének vizsgálatát takarja. Ezzel kapcsolatos legfrissebb eredményeinket 2021-ben publikáltuk a Nature Cancer-ben. Ennek a munkának a folytatásaként vizsgáljuk azt, hogy különböző mutagén hatások hogyan képesek befolyásolni az immunrendszer tumorfelismerő képességét. Van egy elég provokatív hipotézisünk, miszerint nem mindegy, hogy egy adott bőrterületet UV fény mutál vagy egészen más mutagének, pl. röntgensugárzás, mert más-más mutációk alakulhatnak ki az ott létrejövő tumorokban, amiket másként fog az immunrendszer felismerni.
Egy másik projektünket mutatja be a szintén tavalyi, PNAS-ben megjelent cikkünk, ami egy úgynevezett trade-off jelenségről szól, amely a T sejtek fejlődése során alakul ki. Egyedfejlődésünk során azok a T-sejtek maradnak fent, amelyek valamennyire képesek felismerni a saját molekuláinkat. Ennek az lesz a következménye, hogy a sajátjainktól túlzottan különböző molekulák nem kerülnek felismerésre, ami vakfoltot eredményez az immunfelismerésben. Eredményeink az mutatják, hogy a kórokozók ezt a vakfoltot megtanulták kihasználni. A jövőben ennek a témának a folytatásaként tervezzük megvizsgálni azt, hogy járványok során a kórokozók molekuláiban létrejövő mutációk hatására a molekulák ezekbe a vakfoltokba kerülnek-e és válnak-e ezáltal kevésbé felismerhetővé.
2019-ben a PLOS Biology-ban jelent meg Pál Csabával és Papp Balázzsal közös publikációnk, ami a HLA molekulák egy kevéssé vizsgált, de nagyon fontos tulajdonságával foglalkozik. Ennek a munkának a folytatása volt a tumorimmunológiai projekt, amiből a Nature Cancer cikkünk született. A HLA molekulák a sejtek felszínén mutatják be az immunrendszer számára a saját és az idegen anyagokat. Mivel genetikailag rendkívül változékonyak, kicsi az esély arra, hogy két ember ugyanazokat a molekulákat hordozza. Két típusukat különböztetjük meg: a specialisták kevés különböző peptidet tudnak bemutatni, ezzel szemben a generialisták nagyon sokfélét. A generalisták azokon a területeken terjedtek el, ahol magas a kórokozók száma, így több kórokozó több peptidjét tudják hatékonyan bemutatni. A generalista HLA molekulák emellett fontos prognosztikai faktorként szolgálhatnak tumoros betegek megfelelő immunterápiájának alkalmazásához. Egy amerikai céggel most kötöttünk szerződést, ami ennek a prognosztikai faktornak a hasznosítására irányul, és reményeink szerint a klinikumban is alkalmazásra kerül.
Egyelőre nem tervezünk új projektekbe belefogni, hanem a már futó témáinkat szeretnénk jobban kidolgozni. A már meglévő kollaborációk mellett szeretnék más SZBK-s kutatócsoportokkal is együttműködni. Például Burkovics Péterrel és Szebeni Gáborral már együtt dolgozunk a tumorimmunológiai projektünkben.
“Nagyon pozitívan és nagy elvárásokkal állok elébe ennek az időszaknak. Az SZBK kiemelkedik a magyar kutató műhelyek közül, és itt minden lehetőség adott ahhoz, hogy valami nagyszerűt érjünk el.”