HUN-REN Szegedi Biológiai Kutatóközpont 
2026. szept. 22. | Hírek
Egy új magyar kutatás szerint a bélben élő bakteriofágok is hozzájárulhatnak a súlyos Clostridioides difficile fertőzés leküzdéséhez. A Gut Microbes folyóiratban megjelent vizsgálat fágokra fókuszáló részében kulcsszerepet vállalt a HUN-REN SZBK Biokémiai Intézetének Kintses Bálint vezette Transzlációs Mikrobiológia Laboratóriuma, Apjok Gábor közreműködésével.
A vizsgálat klinikai részét a Dél-pesti Centrumkórházban végezték három akut leukémiával kezelt, súlyos, antibiotikumokra nem reagáló C. difficile fertőzésben szenvedő betegen. A páciensek székletfiltrátum-transzplantációt (FFT) kaptak, amely a hagyományos székletmikrobiota-transzplantációhoz képest kiszűri az élő baktériumokat és gombákat, miközben számos nem sejtes mikrobiális komponens – köztük bakteriofágok, vagyis baktérium-ölő vírusok – megmaradhat benne. Mindhárom betegnél klinikai javulást figyeltek meg.
A kezelés hatásmechanizmusa azonban ennél összetettebb kérdést vetett fel.
A HUN-REN SZBK Transzlációs Mikrobiológia Laboratóriumában in vitro kísérletekkel és vírus-metagenomikai elemzésekkel követték a donor- és recipienseredetű fágok változását. Az adatok nem támasztották alá, hogy a klinikai választ elsősorban a donortól átvitt fágok magyaráznák. Ehelyett a kutatók arra utaló jeleket találtak, hogy a recipiens saját baktériumaiban már jelen lévő profágok aktiválódhatnak a kezelés után. Ilyen változásokat többek között Clostridium és Enterococcus fajokhoz kapcsolódó profágok esetében figyeltek meg.
A profágok a bakteriofágok baktériumgenomba beépült, nyugvó formái. Bizonyos környezeti vagy sejtes stresszhatásokra azonban aktiválódhatnak, beléphetnek a lítikus ciklusba, és gazdasejtjük pusztulását okozhatják. Ez alapján felmerül, hogy a mikrobiom-alapú terápiák hatásában nemcsak az lehet fontos, hogy mit viszünk be a szervezetbe, hanem az is, hogy milyen folyamatokat indítunk el a már jelen lévő mikrobiális közösségben.
Ez a megfigyelés új nézőpontot adhat a fágok szerepének értelmezéséhez. A bakteriofágokat gyakran elsősorban külső terápiás ágensként képzeljük el: kiválasztjuk, előállítjuk és bejuttatjuk őket. A mostani eredmények viszont azt sugallják, hogy bizonyos esetekben a beteg saját mikrobiomjában jelen lévő profágok aktivációja is releváns lehet.
A három beteg bevonásával készült pilot vizsgálat természetesen még nem bizonyít oksági kapcsolatot a profágaktiváció és a klinikai gyógyulás között. A mechanizmust nagyobb betegcsoportokban és célzott kísérletekben is vizsgálni kell. Az eredmény ugyanakkor egy olyan lehetséges terápiás mechanizmusra irányítja rá a figyelmet, amelyet ebben az összefüggésben korábban alig vizsgáltak.
A közös munkában a Dél-pesti Centrumkórház, a Semmelweis Egyetem, a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ, valamint a HUN-REN Szegedi Biológiai Kutatóközpont kutatói vettek részt.