HUN-REN Szegedi Biológiai Kutatóközpont 
2026. ápr. 21. | Hírek
Szombat délután 16:50-kor elrajtolt a HUN-REN SZBK ultrabalatonos futócsapata, hogy váltóban teljesítse Magyarország egyik legikonikusabb közösségi sportkihívását: a Balaton körbefutását. A terv elsőre egyszerűnek tűnt: futni, váltani, autózni, biciklivel kísérni, enni, inni, aludni néhány lopott percet, majd újra futni. A valóság persze ennél sokkal izgalmasabb volt.
A csapat végül vasárnap 14:00-kor ért célba, vagyis fél órával hamarabb, mint az előzetes kalkulációk alapján vártuk. A Balaton-kör alatt 15 csapatot sikerült megelőzni, ami nemcsak sportszakmai siker, hanem igazi csapatmunka-győzelem is volt. A futók egymásnak adták át a stafétát a tóparti településeken, miközben az autós és biciklis kísérők folyamatosan mozgásban tartották a háttérlogisztika finoman kattogó gépezetét.
A futók között Széles Lilla, Tóth Alexandra, Kurkó Eszter, Kecskés Kriszta, Elvin Məhərrəmov, Manczinger Máté, Rákóczi Bettina, Balogh Erika és Maróti Gergő vitték előre a csapatot, hol naplementében, hol éjszakai fejlámpafényben, hol már a vasárnapi melegben. A Balaton közben minden arcát megmutatta: a rajt izgalmát, az esti szakaszok csendjét, az éjszakai váltópontok félálomban működő külön kis világát, majd a reggeli újraindulást, amikor az ember egyszerre fáradt, éhes, lelkes és kicsit filozófus.
A háttérben legalább ekkora munka zajlott. Erika, Máté, Péter, Lejla, Kriszta és Zsuzsa vezették az autókat, szervezték a mozgást, figyelték a váltásokat, szállították a futókat, felszereléseket, vizet, energiát és néha a fél csapat józan eszét is. Lejla, Péter, Roland és Zsuzsa biciklivel kísérték a futókat, navigáltak, segítettek, biztattak, és ott voltak akkor is, amikor egy-egy hosszabb szakaszon a legfontosabb dolog már nem az időeredmény volt, hanem az, hogy valaki melletted guruljon, és azt mondja: „megvan, innen már tényleg nincs sok”.
A váltások és az egész versenylogisztika kézben tartásában Rolandnak és Adrinak kulcsszerepe volt. Folyamatosan figyelték, ki hol van, ki mikor indul, hova kell mennie az autóknak, mikor kell felkészülni a következő futónak, és hogyan lehet a tervet valós időben újrarajzolni, ha a Balaton éppen mást diktál. Nem sokat aludtak, de annál többet koordináltak.
A verseny természetesen hozott váratlan fordulatot is. Egy sérülés miatt a célbefutót módosítani kellett, így az utolsó pillanatban Péter ugrott be, hogy a csapat teljesítménye lendületben maradjon. Ez a pillanat talán mindennél jobban megmutatta, miről szól egy ilyen váltó: nemcsak arról, hogy ki mennyit fut, hanem arról is, hogy amikor a terv megbillen, valaki azonnal belép a helyére.
A csapat egyik bázisa a Balatoni Limnológiai Kutatóközpont volt, amely szuper szállásként szolgált a verseny alatt. Nagyon köszönjük a lehetőséget és a vendéglátást, hatalmas segítség volt, hogy ilyen jó helyről tudtuk szervezni a balatoni hadműveletet. Külön köszönjük Maróti Gergőnek is, hogy másik pihenőpontként szálláslehetőséget ajánlott fel a csapatnak. Egy ilyen hosszú versenynél ezek a pihenőhelyek aranyat érnek: néha egy matrac, egy zuhany vagy fél óra csend többet jelent, mint egy teljes taktikai értekezlet.
Az Ultrabalaton végére mindenki vitt haza valamit: kilométereket a lábában, éjszakai váltópontokat az emlékeiben, balatoni napfényt az arcán, és azt a furcsa, nagyon jóleső fáradtságot, amit csak egy közösen végigcsinált nagy kaland tud adni. A csapat nemcsak körbefutotta a Balatont, hanem közben végig együtt is maradt: autóban, biciklin, futva, várakozva, váltva, biztatva.
Ez volt az SZBK Ultrabalaton-köre: 16:50-es rajt, vasárnap 14:00-s cél, 15 megelőzött csapat, rengeteg kilométer, még több nevetés, kevés alvás, sok rögtönzés, és egy nagyon erős közös történet.