Fiatal kutatói szeminárium „Fordulópontok, mérföldkövek és döntések a kutatói karrier kezdetén” címmel

2026. ápr. 15. | Hírek

Mottó: “Stronger (What Doesn't Kill You)” – Ami nem öl meg, megerősít

2026. április 14-én tartottuk az első olyan „Ismerjük meg egymást” szemináriumot, amelyre – egy SZBK-s előadó mellett – „az utca túloldaláról” is érkezett vendég. Két előadónkat arra kértük, hogy próbálják megválaszolni a cím fő gondolataihoz kapcsolódó konkrét kérdéseket, amelyek a kutatói pálya kezdetét meghatározó fordulópontokra, mérföldkövekre és döntésekre vonatkoznak, az alábbiak szerint:

•  Melyek voltak a legfontosabb fordulópontok, mérföldkövek, jó és rossz döntések a saját karriered során?
• Mennyire volt lineáris ez a karrier, voltak-e benne buktatók, melyek voltak a hátráltató tényezők?
• Kik segítettek a jó döntések meghozatalában, kik játszották a legfontosabb szerepet a kutatói pályád alakulásában?
• Mekkora a szerencse jelentősége, ill. mennyire tervezhető egy életpálya? Mennyire láthatók előre az egyes döntések következményei?
• Mit csinálnál másképp, mi lett volna, ha…?
• Mi a siker kulcsa, milyen tulajdonságok, soft skillek szükségesek a szakmai kvalitásokon kívül?
• Milyen tanácsokat adnál a kezdő kutatóknak?

Az első előadó, aki ezekre a kérdésekre válaszolt, Tölgyesi Csaba volt a Szegedi Tudományegyetem Ökológiai Tanszékéről, aki egy rendkívül inspiráló előadást tartott „Make Ecology Great Again – The Road to Success in a Traditionally Underrated Science” (Tegyük újra naggyá az ökológiát – Út a sikerhez egy hagyományosan alulértékelt tudományterületen) címmel. Felidézte azt az időszakot, amikor úgy döntött, hogy otthagyja az orvosi egyetemet, és inkább a biológiát választja, amely igazán érdekelte. Később nemzetközi tapasztalatai megerősítették abban, hogy az ökológia globális szinten egy vezető tudományterület, ezért elhatározta, hogy hazai tudományos környezetben is kivívja számára az elismerést. Lépésről lépésre haladva, előbb hasonló gondolkodású kollégákat keresett, majd egyre több anyagi támogatást szerzett, egyre nagyobb hatású publikációkat jelentetett meg, kiépítette szakmai hálózatát, majd megalapította saját kutatócsoportját. Úgy véli, hogy a „lámpák felkapcsolása” kulcsfontosságú ahhoz, hogy a tudományban is lássunk és láthatóvá váljunk. Hozzátette azt is, hogy a motiváció fenntartásáért és a kiégés elkerüléséért tudatosan tenni kell; ebben a hobbiknak és a családi életnek központi szerepe van, de ugyanilyen fontos a munka élvezete és a konformitás kerülése is.

Manczinger Máté, a HUN-REN Szegedi Biológiai Kutatóközpont Biokémiai Intézetének kutatója már előadása címében is megfogalmazta fő üzenetét: „Persistence – The Key” (Kitartás – a kulcs). Szintén orvosi tanulmányokkal kezdte, ám teljesen más pályát választott: bőrgyógyász szakorvosi képesítést és PhD-fokozatot is szerzett. Mivel „rajong az adatokért”, rájött, hogy a tudomány közelebb áll hozzá, mint az éjszakai ügyeletek, így ma teljes állású kutatóként és kutatócsoport-vezetőként dolgozik az SZBK-ban, és elutasít minden visszacsábítást a klinikumba. Nem lineáris szakmai előrehaladása során – amely különböző kutatási területeket, eltérő személyiségű mentorokat, valamint a hosszabb külföldi tartózkodás hiányából fakadó hátrányokat is magában foglalta – arra a felismerésre jutott, hogy valójában nincsenek rossz döntések, hiszen ezek mind tanulási lehetőségek. Úgy gondolja, hogy bár a szerencse valóban fontos tényező, csak azok számára hoz eredményt, akik keményen dolgoznak és kitartanak a nehézségek ellenére is. A tehetség és a kitartás nagy valószínűséggel meghozza a sikert még egy introvertált ember számára is.

Az interaktív beszélgetés során Wilhelm Imola, a rendezvény szervezője hangsúlyozta, mennyire fontos, hogy a fiatal kutatók felismerjék, mennyi munka és elutasítás áll a siker mögött. Az előadók kiemelték, hogy a siker valójában sokféle eredmény összessége, és magában foglalhat mindent, ami örömet és elégedettséget hoz szakmai életünkben.