HUN-REN Szegedi Biológiai Kutatóközpont 
2026. febr. 9. | Hírek
Mottó: Állj mellém (“Stand by me”)
Az SZBK Fiatal Kutatók Szemináriumsorozatának részeként az „Ismerjük meg egymást” szemináriumok célja közösségünk erősítése széleskörű érdeklődésre számot tartó előadásokon keresztül.
Február 5-én a Mentorálás: a tudományos siker kulcseleme című szeminárium keretében két előadást hallhattunk.
Az elsőben, amely a Túl az útmutatáson: a mentorálás művészete és hatása (Beyond Guidance: The Art and Impact of Mentorship) címet viselte, Tejal Shreeya és Zuhao Cui, a Biofizikai Intézet PhD-hallgatói, a Stipendium Hungaricum ösztöndíjasok és más nemzetközi hallgatók közös tapasztalatait mutatták be. 15–20, világ különböző országaiból származó SZBK-s hallgatóval készített interjúk alapján Tejal betekintést nyújtott a Magyarországon tapasztalt pozitív és negatív mentorálási gyakorlatokba, és összehasonlította azokat a résztvevők otthoni tapasztalataival. Kihangsúlyozta, hogy a Stipendium Hungaricum ösztöndíj egyedülálló lehetőséget kínál a hallgatók tudományos és kulturális látókörének bővítésére.
Az előadáson elhangzott, hogy a hallgatók jellemzően támogató és segítőkész környezettel találkoznak Magyarországon, amely nemcsak a tudományos kihívások kezelésében, hanem személyes ügyekben is segítséget jelent. Az egyik legszembetűnőbb pozitívumként Tejal a hierarchikus viszonyok mellőzését emelte ki a hallgatók és feletteseik közötti kommunikációban, valamint a témavezetőkkel folytatott közvetlen, személyes beszélgetések lehetőségét. Ugyanakkor rámutatott arra is, hogy bizonyos kihívások – például a nyelvi és kulturális akadályok, a bevándorlással kapcsolatos ügyek, a lakhatás megoldása és az anyagi nehézségek – gyakran strukturáltabb mentorálást igényelnének. Összegzésként hangsúlyozta, hogy a hatékony mentorálásnak túl kell mutatnia a tudományon, és elő kell segítenie a hallgatók önbizalmának, önállóságának és hosszú távú jövőképének fejlődését.
Az előadás második felében Zuhao két esettanulmányt mutatott be, amelyek rávilágítottak a mentorok felelősségének fontosságára. Az általa ismertetett példák – egy mentorált, akinek a témavezetője egy másik intézetbe távozott, valamint egy másik hallgató, akit kezdetben felvettek, majd később másik mentorhoz irányítottak – arra világítottak rá, hogy a tiszteletteljes és transzparens kommunikáció kulcsfontosságú a mentor és a mentorált közötti kapcsolatban.
A kérdések és válaszok során, reflektálva a nem magyar hallgatók által tapasztalt speciális kihívásokra, felmerült egy nemzetközi hallgatói közösség létrehozása az SZBK-n belül, amely segítené és támogatná az újonnan érkező külföldieket.
A második előadást A láng életben tartása – Hogyan inspirálnak a mentorok (Keeping the Flame Alive – How Mentors Inspire) címmel Szabó Áron, a Genetikai Intézet tudományos főmunkatársa tartotta. Áron négy mentorral és számos mentorálttal szerzett személyes tapasztalataira építve több, a mentorálással kapcsolatos kulcskérdést vetett fel. Hangsúlyozta, hogy a mentorálás nagyrészt a kölcsönös fejlődésről szól, és a mentor–mentorált kapcsolatot egy házassághoz hasonlította, amelynek akár válás is lehet a vége. Ennek megfelelően kiemelte, hogy különösen fontos lehet az elvárások előzetes átgondolása, tanácsok kérése és a különböző nézőpontok iránti nyitottság, hogy mindenki megtalálja a számára legmegfelelőbb mentort. Végül hangsúlyozta, hogy úgy mentorként, mint mentoráltként a siker kulcsa a motiváció fenntartásában és az egyensúly különböző aspektusainak megteremtésében rejlik.
A szeminárium zárásaként az esemény szervezője, Wilhelm Imola a Nature Cell Biology folyóirat Mentoring the Next Generation of Cell Biologists című cikkéből (https://doi.org/10.1038/s41556-023-01278-7) osztott meg gondolatokat, amelyek szorosan illeszkedtek az előadások során tárgyalt témákhoz.