Membrán Biofizika Kutatócsoport

Csoportvezető

PÁLI Tibor

pali.tibor@brc.hu

http://www.brc.hu/membrane/

Kutatás

Biomembránokhoz kapcsolódó orvosbiológiai vonatkozású életfolyamatok molekuláris biofizikai megközelítése

Unikális, spektroszkópián alapuló molekuláris biofizikai megközelítésünk funkcionálisan releváns adatokat szolgáltat a kiválasztott membrán-fehé rje rendszerek felépítéséről és dinamikájáról. A legtöbb saját és együttműködéses témánk erősen orvosbiológiai vonatkozású. Lokalizált és tranziens spektroszkópiával hangolunk rá a natív molekuláris események térbeli elhelyezkedésére és időablakára a biomembránokban és membránhoz kötött fehérjékben. Ezért adataink funkcionálisan teljes mértékben relevánsak. A kísérleti molekuláris adatoknak molekulamechanikai módszerekkel és mesterséges intelligenciával (AI) való kombinációja nagyon ígéretes, és lehetővé teszi, hogy felépítsük natív biomolekulák atomi és fizikai modelljeit, és leírjuk azok hatásmechanizmusát. Fő technikánk a (helyspecifikus) spin-jelző és a spin-csapdázó elektron paramágneses rezonancia (EPR) spektroszkópia (Közép- és Kelet-Európában a legjobb X-sávos folyamatos hullámú és impulzus EPR spektrométerünk van). Fluoreszcencia és Fourier-transzformációs infravörös spektroszkópiát használunk a natív vagy mesterségesen bevitt fluoreszcens molekulacsoportok ill. molekuláris rezgések tanulmányozására biomolekulákban. Ezeket a technikákat reakciót elindító módszerekkel kombináljuk és így reakciókinetikát is tudunk mérni. A fázisátmeneteket differenciál pásztázó kaloriméterünkkel tanulmányozzuk. Az elméleti munkához számítógépes klaszterünk is rendelkezésre áll. Megközelítésünk lényegében funkcionális szerkezetbiológia, amelyet számos együttműködésben alkalmazunk a szabadgyökök, modell- és biomembránok, lipid alapú drug-delivery formulák, sejttenyészetek, oldható és membránfehérjék és élelmiszertermékek tanulmányozására.

Aktív doktori témáink két doktori iskolában vannak. Külföldi hallgatókat arra biztatunk, hogy pályázzanak a Stipendium Hungarica ösztöndíjra, hogy ezeken a témákon doktori munkát végezhessenek. Kutatásainkat népszerűsítő információs csatornánk a youtube-on található.
 

Membrán-kötött fehérjék az eukariota sejtek sejtszerveinek pH szabályozásában és membránfúziós folyamataiban

Az eukarióta sejtszervek membránfúziós lépéseinek és pH-szabályozásának molekuláris mechanizmusai számos normális és patogén fiziológiai sejtfolyamat szempontjából nagy jelentőséggel bírnak. Ezekben a folyamatokban a kulcsfontosságú fehérjék 3 osztályára összpontosítunk: a vakuoláris proton-ATPáz (V-ATPáz), a “ductin” és a szintaxin fehérjékre. Az előbbi kettő a saját projektünk, és szorosan kapcsolódnak egymáshoz, mivel a V-ATPáz egy része a ductin családhoz tartozik. A ductin és a szintaxin fehérjék fontos szerepet játszanak a vezikulák fúziós mechanizmusaiban. Néhány ductin fehérje sejtek közötti rés-csomópontként és szinaptikus mediatofórként működik. Korábban meghatároztuk az egyik gap-junction ductin fehérje membránbeli helyzetét és lipidekkel való kölcsönhatását. A Drosophila Autophagy Lendület csoporttal (Juhász G., Genetikai Intézet) együttműködve pedig tanulmányozzuk a szintaxinok membránokhoz való kötődését és kölcsönhatásukat a V-ATPázzal. Az eukarióta sejtek belső szervei savasabb kémhatásúak, mint a citoplazma. A savasodásukért felelős fehérjekomplexum a természet leguniverzálisabb protonpumpája, a vakuoláris proton-ATPáz. A V-ATPáz membránfúziós folyamatokban is részt vesz azáltal, hogy szabályozott helyi savasítást biztosít a sejtek bizonyos régióiban. A V-ATPáz számos betegségben kritikus szerepet játszik, és szövetspecifikus gátlása kulcsfontosságú terápiás cél. Mérete és összetettsége miatt fehérjekomplex szerkezet-funkció kapcsolat részleteinek megértése napjainkban a biofizika és a molekuláris biológia egyik legnagyobb kihívása. A V-ATPáz egy membránhoz kötött molekuláris rotormotor (1. ábra), amely az ATP hidrolíziséből nyert kémiai energiát a rotor doménjének forgatásává alakítja át meghatározott alegységek közötti forgatónyomaték előállításával. Ez transzmembrán proton szállításhoz vezet az állórész és a rotor domén közötti határfelületen. V-ATPáz-vizsgálataink célja az alegység-alegység és az alegység-lipid kölcsönhatások, a szintetikus inhibitorok és kétértékű kationok hatása a funkcióra és az alegység összeállítására, valamint a rotációs mechanizmus részleteinek feltárása. Nemrégiben megmértük a rotor forgási sebességét élesztő vakuoláris membrán vezikulákban. Elsőként publikáltuk a rotációs sebességet egy olyan V-ATPázban, amely nincs kitéve genetikai vagy kémiai módosításnak, és nincs rögzítve szilárd hordozóhoz. Azt is felfedeztük, hogy a V-ATPáz aktivitása befolyásolható oszcilláló transzmembrán elektromos térrel. Az elektromos térhatásokat a forgó mechanizmus további részleteinek feltárására használjuk. Rekonstruált modell membránban a c-gyűrű (vagyis a V-ATPáz ductin részének) funkcionális összeszerelődését tanulmányozzuk.

1. ábra. A V-ATPáz forgó mechanizmusa. Mindegyik c alegységhez kötődik proton, amikor azok lipidekke érintkeznek. A protonok a c és a alegységek közötti hidrofil zsákokon keresztül érkeznek és távoznak a kötőhelyükről.

 

Mesterséges intelligencia és molekulamechanikai megközelítés membránfehérjék szerkezetbiológiájában

A membránfehérjék klasszikus szerkezeti biológiáját erősen korlátozza a fehérjék izolálásának és a natívtól eltérő környezetben való szolubilizálásának vagy kristályosításának szükségessége. Ezért nem meglepő, hogy a több, mint 100 ezer ismert fehérjeszerkezet között csak néhány száz transzmembrán membránfehérje van, miközben az emberi genomban lévő gének nagyjából 30%-a kódol membránfehérjéket, és a gyógyszerek több, mint 50%-a membránfehérjéket céloz meg. Továbbá mindig felmerül a kérdés: az izolált membránfehérjék mesterséges környezetben mért térszerkezete és tulajdonságai mennyiben korrelálnak a natív, membránon belüli viszonyokkal? Ezen okok miatt az elméleti megközelítéseknek óriási jelentőségük van. A 2. ábra a szerkezetbiológia alapvető és legnagyobb kihívást jelentő problémájának lényegét mutatja: ha ismerjük egy fehérje szekvenciáját, hogyan lehet megjósolni annak szerkezetét? Mivel a membránfehérje natív konformációja natív közvetlen határfelületet feltételez, a 2. ábrán bemutatott szekvencia-szerkezet kódolás csak a natív membránkörnyezetben érvényes. Ezért megközelítésünk lényege a membránfehérjékről strukturális adatok mérése, mégpedig funkcionális, natív környezetükben, és az így kapott adatok elméleti módszerekkel történő kombinálása a háromdimenziós szerkezet megjóslásához. Jó példa erre a citokróm b561 membránfehérje-család konzervált négy hélix transzmembrán kötegének alapvető vázszerkezetének korábbi predikciója: több, mint két évtizedes, a család bármely fehérjéjének kikristályosítását célzó sikertelen erőfeszítések után is kb. 10 évig csak az általunk publikált szerkezetek voltak elérhetőek. A múltban "manuálisan" modelleztük a citokróm c membránbeli helyzetét, saját membránrekonstrukciós távolság méréseink alapján. Meghatároztuk továbbá az M13 bakteriofág fő burokfehérjéjének azon vázszerkezeteit, amelyek a legkompatibilisebbek a membránokban mért szerkezeti adatokkal. A jelen projekt fő célja a meglévő fehérje-szerkezet predikciós technikák továbbfejlesztése a membránfehérjékre összpontosítva. A következő útvonal mentén haladunk: neuronhálós (AI) módszereket alkalmazunk és finomítunk az alacsony felbontású strukturális jellemzők előrejelzésére egy ismeretlen szerkezetű fehérje szekvenciájából. A jelenlegi teszt fázisban vizsgálatainkat homológ membránfehérjékre korlátozzuk. A megjósolt szerkezeti jellemzőket mechanikai korlátokká (virtuális potenciálokká) alakítjuk, és alacsony térbeli felbontású konformációs keresésben alkalmazzuk. A legkisebb virtuális szabad energiájú struktúrákat kiválasztjuk, majd azokat tovább optimalizájuk, minden atomot figyelembe vevő molekuláris mechanikai szimulációkban. Ezekben a szimulációkban már a kísérleti szerkezeti adatokat is figyelembe vesszük.

2. ábra. Az M13-as bakteriofág fő burokfehérje szekvenciája és 3-dimenziós gombolyag szerkezete, a szolvatációs, első réteg lipidekkel együtt.

 

Csoport tagjai

PÁLI Tibor

tudományos tanácsadó

SEBŐKNÉ NAGY Krisztina

tudományos munkatárs

KOTO Teruaki

tudományos munkatárs

KÓTA Zoltán

tudományos munkatárs

BARTA Csilla

laboráns

PÁLI Tibor tudományos tanácsadó publikációk CV
SEBŐKNÉ NAGY Krisztina tudományos munkatárs publikációk CV
KOTO Teruaki tudományos munkatárs publikációk CV
KÓTA Zoltán tudományos munkatárs publikációk CV
BARTA Csilla laboráns