Keszthelyi Lajos

Kaposvár, 1927. február 15.
Matematika-fizika szakos tanár

Az MTA SZBK Biofizikai Intézet igazgatója: 1976 - 1993
Az MTA SZBK főigazgatója: 1989 - 1993


Keszthelyi Lajos: atomfizikus, biofizikus. – A Pázmány Péter Tudományegyetemen kezdve, az ELTE-n befejezve – az Eötvös Kollégium tagjaként – matematika–fizika szakos tanári oklevelet szerzett (1950), a fizikai tudományok kandidátusa (1955), a fizikai tudományok doktora (1962), az MTA tagja (levelező: 1982; rendes: 1987). – Az ELTE Matematikai, Fizikai és Kémiai Kar Fizikai Intézetének gyakornoka (1950–1951), az MTA KFKI-ben Jánossy Lajos és Faragó Péter aspiránsa (1951–1954), az Atomfizikai Osztály tudományos munkatársa (1954–1960), tudományos főmunkatársa (1960–1963), tudományos osztályvezetője (1963–1975), egyúttal az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont (SZBK) Biofizikai Intézetének igazgató helyettese (1973–1975), az intézet igazgatója és a Bioenergetikai Csoport vezetője (1975–1993), kutatóprofesszora (1994-től); közben az SZBK főigazgatója (1989–1993). Az USA-ban vendégprofesszor (1987-1988). Az MTA KFKI Biofizikai Kutatócsoport vezetője (1973–1988), Részecske és Magfizikai Kutató Intézete professor emeritusa 2008-tól. Az ELTE Fizikai Intézet tanársegéde (1954–1957), címzetes egyetemi tanára (1982-től). – Kísérleti atommagfizikával, majd a nukleáris módszerek biofizikai alkalmazásával foglalkozott. Nevéhez fűződik az első magyarországi szcintillációs számláló-berendezés megépítése. Magyarországon először végzett gyorsító mellett magfizikai alapkutatást, a magreakciókban keletkező nagyenergiájú sugárzásokkal további magreakciókat hozott létre. Új eredményeket ért el a könnyű atommagok gerjesztett állapotai mágneses nyomatékának mérése terén. Kidolgozta a PIXE (proton indukált röntgensugárzás) módszert, meghonosította a Mössbauer-spektroszkópiát, az ion-visszaszórásos spektrometriát (RBS), a perturbált szögkorreláció módszerét a magreakciók, a pozitron-annihiláció módszerét a kondenzált rendszerek vizsgálatára. A biofizika terén a biológiai aszimmetria eredete, illetve a bioenergetika kutatásának szakértője. Eredményeivel jelentősen hozzájárult a bakteriorodopszin fényenergia–elektromos energia átalakítási működésének megértéséhez. – A Szegedi Akadémiai Bizottság alelnöke (1985–1990), tagja (1990-től), az MTA Elnökség tagja (1993–1995), az Akadémiai Kutatóhelyek Tanácsának tagja (1995–1997), az MTA Biofizikai Bizottság tagja. Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat alelnöke (1980–1985), a Magyar Biofizikai Társaság alelnöke (1985–1990), elnöke (1990–1998), tiszteletbeli elnöke (1998-tól). A párizsi Európai Művészet-, Természet- és Bölcsészettudományi Akadémia tagja (1991-től). A Professzorok Batthyány Köre alapító tagja (1995-től), – Akadémiai Díj (1968), Eötvös Loránd Fizikai Társulat Érme (1978), Széchenyi-díj (1993), az MTA aranyérme (2007). A Charles Simonyi Kutatói Ösztöndíj Bizottság elnöke (2000-), a Simonyi Károly Szakkuratórium elnöke (2002-).